Mint minden évben, idén is elérkezett a nap, ami akarva akaratlanul is kiélezi az iskolán/osztályon belüli ellentéteket, noha épp azokat erősíteni lenne hivatott.
Hogy zajlik egy ilyen átlagos nap? Gyülekező 8:45? Programok 10:30-ig, főprogram 11:00. De ne szaladjuk ennyire előre.
Minden évben kap egy külön témát. Idén az országok népszerűsítése volt a cél három lépésben.
1 - Plakátolj!
2 - Készíts filmet!
3 - Színpadra fel!
A mi országunk: Oroszország.
Az elsőre egy hét van kijelölve, s ilyenkor kell országodat bármilyen módon népszerűbbé tenned. Mint akárhol, itt is nagyot üt ha valaki a humorfaktort erősíti.Képmagyarázat
Mi három plakáttal kampányoltunk. Az egyikről itt láthattok egy képet ->
A másodikon orosz betűtípussal állt a következő felirat: IN SOVIET RUSSIA VODKA DRINKS YOU
Míg a másikon hasonló betűkkel orosz zászlón hirdette: KEEP CALM AND DRINK VODKA
Sajnos néhány embernek annyira tetszettek a nyomtatványok, hogy haza is vittek párat - a probléma csak az volt, hogy két napra az akció kezdetére a 6 (ugye?) plakátból csupán egyetlen maradt a helyén.
A filmmel nem voltak különösebb problémáink. Emlékeztek arra a pár napra, amikor szinte az egész Dunántúlt megbénította a havazás? Hó és hideg. Hát nem tökéletes orosz filmalapanyag? Ráadásul az sem mellékes ilyenkor, ha akad néhány olyan osztálytárs, akinek nem ismeretlen a filmkészítés, vagy épp a youtube videózás világa.
Hát ő lenne az:
A színpadi előadásunk két részből állt. Az elején felolvasó barátunk köszöntött mindenkit egy bizonyos politikai gyűlésen, ahol a dolgok a végükhöz közeledtek. Ezzel egyetemben éltette a szovjet-magyar barátságot. Majd egy fülesnek köszönhetően a két őr elvonszolt egy nézőt, miszerint kapcsolatot létesített a kapitalista hatalmakkal.
A második rész maga volt a tánc. Nyolc páros táncolt hagyományos zenére hagyományos elemekkel. Nem tudom, a többiek hogy voltak vele, de bennem egyből elillant minden lámpaláz, ahogy már az első másodpercekben a zene ritmusát kezdte tapsolni a közönség. Persze a pálmát itt is a fiúk extra elemei vitték el. Hisz a két hét próba itt hozta meg az értelmét. Az akkor még kezdetleges hülyeségekből a kellő pillanatra kész táncelemek lettek, így hozva meg a közönség teljes ámulatát. Sajnos erről se videóval, se képpel nem szolgálhatok.
Mi voltunk a harmadik csoport. Összesen 7 osztály/osztálypár indult, plusz a tanárok. A maradék kisfilmek és produkciók alatt csendben és bizakodva latolgattuk az esélyeinket. Amint mindennek vége lett, és a zsűri elvonult döntést hozni, osztályfőnökünk lépett oda hozzánk. Csak megdicsért minket, mást nem mondott. Többen is osztották a véleményemet, miszerint teljesen esélyesek vagyunk a dobogóra. Volt, aki ennél is többet várt. Én őszintén szólva a második helyre számítottam. Hogy kit ítéltem jobbnak? Senkit. Csak nem akartam beleélni magam, hogy aztán csalódjak.
S néhány perc múlva elkészült a zsűri, megvolt az eredmény. 7... 6... 5... semmi. A negyediknél kezdtem félni... és ha mégsem lettünk dobogósok? De, de a dobogó megvan. A harmadik... azok sem mi vagyunk. A két házigazda még húzta az időt. Csak két osztály maradt. 9/A és 9/C.
A második hely... számítottam rá, hogy mi jövünk. Felkészültem a csalódás érzésére, hogy a győzelem kapujában bukunk el. Hogy a tervünk ne sikerüljön. ( Idén megnyerjük, jövőre mi szervezzük, 11-ben meg már úgysem indul senki) Ezzel biztattuk magunkat a próbákon. Egyszer csináljuk meg. Egyszer, nagyon jól. Egyszer, hogy többet ne kelljen.
A második lett... a 9/C.
És igen, mi nyertünk. Megnyertük. A két hét táncpróba, a sok vita, és egy bizonyos osztálytárs bosszantó ellenségeskedése itt ért véget. A 9/A teljesítette a maga elé kitűzött célt. Állítólag osztályfőnökünk meg is könnyezte a nyereséget. És együtt örültünk. Nem számított, ki hányszor szólt be a másiknak. Ki mit gondol rólad. Az öröm és a győzelem közös volt.
És most így, a bosszantóan hosszú és, valljuk be, nem kicsit elfogult monológom végén még csak annyit fűznék hozzá ehhez az egészhez: Imádom az osztályomat! <3 ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése