Könyvkritika - Tizenhárom okom volt...

Jay Asher könyve semmilyen szempontból sem mindennapi. Hogy kiről szól? Nos, itt van nekünk két fiatal: Hannah Baker és Clay Jensen. Kettejük közt csupán egyetlen mérvadó különbség van. Hannah halott. 

Történetünk kezdetén előrevetíti nekünk azt az időt, ahol már Clay nem rejtőzhet a tudatlanság tárt szárnyai alá. Végighallgatta a kazettákat, és elküldte őket a következőnek. Kávétól keserű szájízzel lép be a terembe, ahol Hannah üres padja várja.
Majd a prológust követve elkezdődik mag a cselekmény, és a fiúval együtt izgulhatjuk át a kazetták minden egyes másodpercét. Te mit tennél, ha egy kazettákkal teli cipősdoboz várna, mikor hazaérsz? Berakod a lejátszóba és egy ember hangját hallod. Egy halott emberét. Az egyetlen emberét akit igazán szerettél...

A lány az elején elmondja, mi a terve a kazettákkal. Elmondja, miért vetett véget az életének, a kazetták pedig kézről-kézre, házról-házra járják be az érintetteket, mindnek felfedve az igazságot. Tizenhárom ember pörgeti végig a négy kazettát, majd az utolsó, a "szerencsés tizenhármas" a pokolba viszi magával. Kissé csalódást okozott, hogy Clay postai akciójával kezdődött minden. Így az elején kizárhatjuk, hogy ő lenne az utolsó.

A párhuzamos narrációnak köszönhetően egyszerre hallhatjuk Hannah szavait, és Clay gondolatait, valamint néha az egyéb történéseket párbeszédeket is. Főhősünk előveszi a térképet, amit pár hete kapott, és lépésről lépésre követi az utat, amit a lány történeteiben hall. Akarva-akaratlanul eljut azokra a csillagozott helyekre, amik meghatározó szerepet kaptak Hannah életében.

Miközben egyre hihetetlenebb, és néhol már erkölcstelenebb dolgok kerülnek napvilágra, Clay lelki világa egyre ingatagabb. A barátjától szerzett walkmannel járja a csillagozott helyeket, és lelkiismeretét teszi próbára, amíg megpróbál rájönni, mi köze van neki a történethez. Amint az első négy kazetta lejár, túl 8 emberen, szülői segítség hoz utánpótlást az "iskolai feladathoz". Majd a lejátszó tulajdonosa tűnik fel újra. Felkészíti a fiút, már amennyire lehet. 5 kazetta be, A oldal, Play. Clay, te vagy a kilencedik.

Ha emlékeim nem csalnak, itt sírt először a fiú. Mert ő nem azért került fel s listára, mint mások. Ő nem megalázta a lányt, nem is használta ki, még csak a listára sem írta fel a gólyák "dögös & ciki" szavazásán. Hát akkor? Azon a bulin, amikor Hannah eldöntötte, mit tesz, a két fiatal végre közelebb került egymáshoz(rosszra ne gondolj, kicsit sem 18+os könyv). És minden jól is ment, amíg a lány el nem lökte Clayt. Elküldte, és ő egyedül maradt. Lecsúszott az ágy mellé. Sírt. Mert mit tehet az ember, ha fáj a csók? Ha emlékek törnek fel belőled a legelső csókodról, s arról, hogy mivé lett az az ember. Ha a gyötrelem emészt, és a szekrénybe rejtőzöl. Ahol halkan, könnyezve, a kabátokba temetkezve nézed végig, ahogy a szegény, tehetetlen részeg lányt megerőszakolják...

És innen már csak lejjebb volt. A maradék két kazettán már pontosan tudta, mi lesz a vége.
Akkor is, amikor elment a tanácsadóhoz, zsebében a diktafonnal. Ő azt tanácsolta, lépjen tovább. A tizenharmadik ember, az utolsó, aki megállíthatta volna, továbblépést javasolt. Felejtést. S Hannah így tett.

Utólag visszatekintve nem is biztos, hogy emlékszel, mit mondtál utoljára azoknak az embereknek, akik fontosak neked. Mi van, ha többet nem beszélsz velük? Ha tényleg az volt az utolsó dolog, amit mondtál neki?... Amit ő mondott neked? Fogsz rá emlékezni, ha hirtelen elveszíted?
És ha egy tett fáj, ha az árulás hátba döf, te csak halkan szenvedsz. Nem szólsz, nem ellenkezel. Csak hagyod, hagy tegye, Hagy ringassa magát hamis képzelgésekbe, hagy élje a saját kis hazug világát, melynek most már te is tagja vagy.

S a momentum, amit sokat említett a kazettákon, a temetés, ahova a "vajon hányan jönnek?" kérdés bizonyult égetőnek Hannah számára, a színfalak mögött zajlik. A szülei visszavitték őt... A néhai új lány ismerős földben pihen, távol azoktól, kik nem hagytak neki helyet az élők között.

Asher nyelvezete újszerű és magával ragadó. Szerintem egy kicsit rám is hatással volt. Leírásai pontosak, de kicsit sem sablonszerűek, hagynak helyet a képzelőerőnek.Imádtam!

Mint minden akármire való bestsellert, természetesen ezt is vászonra szánják... 2013-ban debütál az államokban, reméljük, majd hozzánk is elér valamikor. Az előzetes kisfilm talán áthatóbban foglalja össze Hannah érzéseit, mint én tettem. Clay reakció tetszik nagyon. Amikor felrakja fülhallgatót, és meghallja a lány hangját.

/angol/

Rövid könyv, nagyszerű tagolással. Csak ajánlani tudom, ha van egy szabad hétvégéd. Mert hidd el, erre annyi is elég.

Youtube-on megtalálhatjátok a kazettákat. Igen! Mert voltak a filmkészítők (?) olyanok, hogy felvették a szöveget magnókazettákra, és körömlakkal számozták be őket - csak az élethű hatás kedvéért. Így hát angoltudás elő, és ha nincs kedved 251 oldalt olvasni, pörgesd végig a neten, mit üzen a világnak Hannah Baker!

Puszi: Vadóckaa