Sziasztok!
Nos, ez a blog nagyon nem olyan irányba fordult, mint amilyennek eleinte elterveztem. Igazából a bejegyzés címe is lehetett volna a Blog címe, de most már mindegy.
De ez a bejegyzés olyan lesz - majdnem. Bepillantást nyerhettek a mindennapi történésekbe, noha kicsikét másképp. De majd úgyis meglátjátok, mire gondolok.
Elég a süket dumából, lássuk, hogy telt a mai napom...
Szemem résnyire nyílt a szoba sötétjébe. A világító piros számjegyek takarásából hajnali idő sejlett. 3:59 Az lehetetlen. Későn feküdtem le, elnyomott a színház hangulata, kizárt, hogy ilyenkor keljek. Fejemre takarót húzva fordultam vissza a fal felé. Hisz az idő nyilván egy órával több, mint én azt képzelem, és egy percen belül megszólal az első ébresztő idegesítő moraja. Szemhéjamat erőltetve lehunytam, s vártam. De nem történt semmi. A mellettem heverő fehér készülék mozdulatlan maradt, kijelzője fekete.
kelletlenül néztem a szoba másik felébe. 4:12 Nem, nem tévedtem, az idő először is annyi volt, amennyinek láttam. Visszaburkolóztam a sötét álmok mögé, még nem egész háromnegyed órára.
5:00, az első riasztás a telefonom szerint. Reflex mozdítja ujjam az "elutasít" felé, majd álmos tekintettel felülök. Ölembe veszem a már odakészített angol könyveket, és szememet dörzsölgetve lapozok a 4. fejezet szójegyzékéhez, míg a másikat a nyelvtani összegzőnél csapom fel. Két óra és hat tanóra válasz el a témazárótól, és a két lecke anyagának 70%-ánál beteg voltam. Muszáj minden lehetőséget megragadnom, hisz, ugyan még messze van, de a nyelvvizsga így is egyre közeledik.
6:24, amikor már minden füzetet átlapoztam, angolt bemagoltam, több kevesebb sikerrel minden bememorizáltam. Gyors ruhaválasztás, rendrakás, bár ilyenkor nem jut rájuk sok idő. 7:01-re készülök el, 9 perc múlva már a buszmegállóban fagyoskodom. Néhány perc zötykölődés, és fél nyolc előtt beérek a suliba. Harmadik vagyok, már megszoktam. Mindig korán érkezek, sosem tudom, miért. Hisz szinte 10 percenként indul busz tőlünk, nem kell nekem mindig a negyedessel eljönni... de hiába. Majd' 7 éve azzal a busszal járok...
Majd egy hirtelen felismerés, hogy szerepet vállaltam a kultúra napi rádióműsorban. Két verset kaptam, és tegnap utolsó óra óta elő sem vettem őket. Szerencsémre tényleg nem, így a kis füzetem rejtekében megtalálom a két lapocskát.
Eligazítás 7:41-kor, élő műsor 8:04. Kicsit sok a pontos időpont, noha alig kezdődött el a nap...
Így megúsztuk a felelést irodalomból, bónusz ötössel. Most miért ne?
"Kedvenc tantárgyam", a kémia, most sem okozott csalódást. Valami Standard állapotos számolást veszünk tömegszázalékkal, viszonyított sűrűséggel és moláris térfogattal. Nem érted? Én sem :) Már eleinte sem tetszett a tanárnál az a sok lap, hisz egy hete kaptunk gyakorlófeladatokat. De az osztály fele szólt, hogy nem érti. Alig 3 perce. És a legtöbben komolyan is gondolták, nem csak a házi alól akartak kibújni... De persze, hogy röpdolgozat volt, A B C D csoporttal. A(z egyik) párhuzamos osztály 6 változatot kap, bár nem értem, mire jó az. 4 nem elég? Akármennyire is a szívem csücske ez a tantárgy, hülye nem vagyok, tehát jóval jobban sikerült, mint eleinte reméltem. Nem, nem a kettesről beszélek :D
Ez volt a negyedik órám.
Majd egy ének, amit szintén imádunk. Ott a tanár a fenomenális. Tibi néniről majd máskor.
És elérkezett a rettegett hatodik óra, angol témazáró. Készültem, ahogy tudtam. Mégis, ez már kicsit sem kezdő szint. 3 évig tanultam általánosban dedósokat megszégyenítő módon színezőkből színes cukorkákért, és ez a hetedik évem normál, intenzív nyelvtanulás szempontjából. Minderre két korona fog felkerülni. Egyik a nyáron, másik majd a sikeres vizsga után. Ám ez egy másik mese,
Heti kétszer van hat óránk, ám ez luxus, így a mai hetedik órában a diáknapra próbálunk. Táncot. Őszintén mondva, rosszabb volt, mint két évig a normális táncoktatás. Mivel telt 45 perc? Szórakoztak egy sort a digitáblával, majd a videó első 20 másodpercének mintájára megpróbáltuk összerakni a koreográfiát. Rájöttetek? Sikertelenül.
S most itthon roskadok a számítógép előtt. Fekete pulcsim ujja bosszantóan csúszik előre, ahogyan gépelek. Annyira, de annyira akartam idézni egy kicsikét az angol könyvemből, megmutatni, mivel szenvedtem annyit. De a dolgozat előtti utolsó percekben még átolvastam az anyagot, és nem bent hagytam a padban? Persze ez is csak fél órás keresés után esett le.
17:05 és elkészült egy érdekes bejegyzés, amin még bőven van mit javítani. Korai visszhang várható:)
Puszi: Vadóckaa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése