The Cube - A Kocka

Szerintem nem sokan vagyunk, akik néha szívesebben nézünk meg egy jó kis elgondolkodtató, vagy épp horror filmet, mintsem nevetünk egy vígjátékon, vagy sírunk egy romantikus film végén.
Én mostanság épp elég angol humoros vígjátékot néztem ahhoz, hogy sorra kerülhessen egy régebbi, mégis pozitív visszhangú horror féleség.

Mert Vincenzo Natali 1997-es alkotása minden, csak nem új. Ennek ellenére nem volt nehéz rátalálni egy működő online linkjére.

A film nem akar zsákbamacska lenni, már rögtön a nyitójelenetnél elárulja,mire számíthatunk. Egy beesett arcú, középkorú férfi ébredezik egy fehér, szabályos kocka alakú szobában, ahonnan hat ajtó nyílik, egy-egy az alakzat minden egyes lapján. Emberünk kinyitja az egyiket, s az ajtó mögött egy ugyanolyan, csupán más színű termet talál. Majd a második ajtó kinyitásakor átmászik az új szobába, s néhány másodperc múlva szeme kitágul, teste megmerevedik, kopasz fejéről pedig több helyről kezd vér szivárogni. Ujjai apróbb darabokban hullnak le, míg végül a vágások mentén, mint egy kisgyerek kockákból készült építménye, négyzetes darabokban roskad össze önmagába. Biztató kezdet. - Dead Nr. 1

Majd a következő néhány jelenetben kapunk öt, teljesen különböző karakterű személyt. Két nőt - egy orvost és egy tanulót - és három férfit - egy zsarut, egy bűnözőt és egy titokzatos érdektelent. Az első kérdés adott, hogy került ide mindenki? A választ a személyekben keresik, illetve abban, hogy kinek mi az utolsó emléke kintről. Az első sokk és kétségbeesés után megkezdődik a harc a kijutásért. Törvényen kívüli emberünk járatos a szenzorokban, érzékelőkben, így ő teszteli a szobákat egy bakancs előre dobálásával. Ha a cipő nem ég el, darabolódik fel, vagy tűződik karóra, a csapat tovább indul. Egy idő után a technika fejlődik, a szoba a cipőt nem, csupán az embert érzékeli. Ebbe a hibába belesve a volt fegyenc beugrik egy szobába, ahol maró, égető savval az arcában már alig tud visszakúszni a társaihoz - Dead Nr. 2

Hamar világossá válik, hogy a módszer megbukott, valamint elveszítették az egyetlen embert, aki értett valamicskét az érzékelőkhöz illetve az időközönként hallható, gépi zajokhoz. Ezúttal a matematikát tanuló, érkezéskor szemüvegét tört diáklány kerül reflektorfénybe, és úgy látszik, megtalálta a módját a csapdák kiszűrésének. A séma egyszerű, prím kódszám = biztos halál. Míg a csapat lassan halad és fárad, egy ajtó mögül meglepetést kapnak - egy autista fiatalember személyében. Felszínre kerülnek az ellentétek, és lassan mindenkinek körvonalazódik a saját szerepe a történetben, hisz itt semmi sem véletlen. Az eddig közömbös férfiről kiderül, hogy több köze van az építményhez, mint azt elsőre bárki gondolta volna. Ő volt az egyik a sok közül, akit a kocka tervezésével megbíztak, noha ő csak a burokért volt felelős. A méretek pontos ismeretében a szobák számai új jelentést nyernek, így újabb remény csillan a kiút felé.

Ám diáklányunk módszere sem hosszú életű. Egy általa biztonságosnak ítélt szobában rendőr majdnem az életét veszti. Minden csapdát más aktivál, hang vagy mozgás, esetleg érintés. Néha egy pisszenésen múlik, hogy a csapat megússza feltűzdelés nélkül. De matematikában jártas embereinknek sikerül kijutni a kocka szélére, ahol hatalmas szakadék fogadja őket. A ruháikból kötelet fonnak és az önként jelentkező orvost kilógatják az ajtón, hátha megtalálja a kijáratot. Amikor a nő felmászik, a kötél megcsúszik, de őt még elkapják. A zsaru viszont megváltozott a bent töltött órák során és a nővel együtt egykori higgadt, elszánt énjét is hagyja a mélybe zuhanni. - Dead Nr. 3

Egy szobával lejjebb jön a csavar: a savval kimart arcú férfi hulláját a padlón találják, tehát majdnem visszajutottak oda, ahonnan indultak. A hiba a rendszerben csupán annyi, hogy az ajtó, ami mögött a savas szoba volt, most a fekete ürességre nyílik. Itt egy csapásra megoldódik az eddigi legnagyobb rejtély, miszerint nem ők jártak körbe-körbe, hanem a kockák. így kapunk magyarázatot a fura, gépies zajokra.

A megoldást megint a matematika hozza meg. A számok koordinátákat, kiindulópontokat, elmozdulást jelölnek. 26 kocka van, de embereink mégis rábukkannak egy huszonhetes koordinátára. Újabb hiba, hogy a csapdák kiszűréséhez csillagászati számokkal kellene számolniuk, ami még a tanuló lánykánknak is megoldhatatlan feladat. Ekkor szólal meg először az autista úgy, hogy nem bajt okoz a csapatnak, vagy hátráltatja azt. Hisz neki ezek, a látszólag lehetetlen számítások csupán néhány másodpercnyi agymunkát igényelnek.

A végső megoldást a hibák fedik fel. A huszonhetes koordináta egy híd a külvilághoz, ami néha a helyére forog, máskor pedig a kocka elemeként olvad a többi közé. A rendőr vérszomjassága újra éled, és amíg a többiek alszanak a diáklányt felkeltve ketten akar útnak indulni. A csapat maradék tagjai azonban ezt nem engedik, és amíg a tervező feltartja a már veszélyessé vált zsarut, a lány és az autista biztonságos utat talál. A kockák elmozdulnak és hárman mennek tovább.

Rövid idő múlva visszajutnak a kiindulópontra, ahol a lány megtalálja a szemüvegéből kitört darabot, így magabiztosan ugrik át a hidat képező szobába. Kinyitják az ajtót, és vakító fehérség köszönti őket. Az öröm, a megkönnyebbülés határtalan. Egészen addig, amíg a tanuló hátát domborítva emelkedik fel, s mellkasából hegyes vasrúd bukkan elő. Földre eső teste mögül vérző arcú, bosszúszomjas tekintetű zsaru mosolyog társaira, majd rögtön nekiugrik a tervező férfinek. Az autista ez idő alatt kimászik az ajtón, de a rendőr elkapja a lábát. A menekülő után akarja húzni magát, de nem sikerül, a már gyengülő tervező hátulról tartja. Hárman kapaszkodnak össze, egymás lábát tartva, mire a kocka újra mozgásba lendül. - Dead Nr. 4

Az autista kijut a fényre, a rendőr alázuhan a rések közt, a tervező pedig magára marad a lány holttestével az újra alámerülő kockában, és erejét vesztve beletörődik vesztőhelyébe.  - Dead Nr 5 and 6

Szóval: Horrornak kicsit sem ijesztő, inkább az elgondolkodtató kategória. 80 perces, nem túl hosszú, a kora ellenére modernnek hat. A karakterek nagyszerűek, a fejlődésük néhol meglepő. Némely döntés nem épp életszerű, ami sajnos zavaró tud lenni. A csavarok a helyükön vannak, de nem ütnek hatalmasat. A vége nem kiszámítható, a film menet egészére épül. A díszlet primitív, de ide tökéletes.

Megéri megnézni, de a társaságot inkább hanyagold. Emberi, de mégis megfoghatatlan. És helyén való kérdéseket feszeget: Honnan jöttél? Mi itt a szereped? - Te hány kockát élnél túl?