Íme, idén is eljött a Karácsony, ami vitathatatlanul a kedvenc részem az évben. A másik blogomon már ugyan nagyjából kifejtettem a dolgokat, szerintem illő lenne itt is megemlíteni pár dolgot. De csak röviden ;)
Ki miért is szereti a karácsonyt? Mert összejön a távol élő család? Mert jókat lehet ilyenkor enni? Mert rengeteg ajándékkal lehet meglepni egymást? Az indokok sokszínűek, és mind különböző.
És ki hogy ünnepli? Ez a fenti kérdés megválaszolásával nyit újabb kasztokat, ami szerintem pont annyira neveltetés és környezet, mint korosztályfüggő. Akik a vallási irányzatokat tartják szem előtt, azok bizonyára a bibliát lapozgatva, akik a régen, ritkán látott családtagjaikat, barátaikat lepik meg, azok együtt, éves történetek mesélésével töltik ezt a pár napot. Kevesek, de vannak, akiknek ezek csak decemberi üres, egyszerű napok.
Én ilyenkor mégis szánok néhány gondolatok azokra, akiknek köszönhetően minden évem egyre jobb és jobb, új barátok és új élmények által. Minden szilveszterkor életem eddigi legjobb évétől búcsúzom - nem lesz ez másképp idén sem.
És már el is kanyarodtunk a következő - leendő - témához, ami viszont egy pici csúsztatást igényel.
És így utószónak itt egy kicsit sem hagyományos dal. Remélem tetszeni fog ;)
Vicces látni, ahogy eljön a rettegett nap, és a számlálók világszerte átfordultak a "0 nap"-ra. Én unalmamban a http://2012.freebase.hu/ -n követem az "eseményeket", ahol már csupán alig fél órát jósolnak az emberiségnek. Ha az idokep.hu-ra hallgatunk, nem ússzuk meg ilyen könnyen, ott már csak 15 percet hagynak nekünk. Fogalmam sincs, mihez viszonyítanak.
Az idő (nálam) 11 óra 57 perc. Egyedül vagyok itthon, és semmi komolyabb jelét nem látom a végzet órájának eljövetelére. Az élet úgy, megy, mintha ez egy teljesen átlagos téli napforduló lenne. (Tekintve, hogy az is)
Ezzel szemben sajnos nem egy ember szemében láttam komoly aggodalmat, félelmet. Hazudnék, ha azt mondanám, én nem érzek semmi különöset. Nem félek, erről szó sincs. Inkább izgulok, mi lesz, ha az emberek, akik elhitték, végre felfogják, hogy nem fog történni semmi. Meg azért is, mekkora pánik lesz este. Mert ugyan a visszaszámlálók lassan lejárnak, a 0. síkos őrültséget estére jósolták. Meg még pár dolgot holnapra...
Néha pedig már csak az internetes hozzászólásoknak is az a célja, hogy önmagát, a kommentelőt meggyőzze, megnyugtassa arról, hogy ez is csak olyan nap mint a többi, mint akármelyik másik téli napforduló. Fura, de erre szüksége van néha az emberi léleknek, lelkiismeretnek.
Összességében én csak a pánikoló tömeg erejétől tartok, ha ezt meg tudjuk előzni, Én magam garantálom nektek, hogy nem lesz világvége. :P :D
Szomorúan nézek erre a számlálóra: http://www.idokep.hu/percrol-percre , miszerint már kevesebb, mint 200-at verhet csupán a szívünk, és nem hogy mozifilmet, de még egy Dallas epizódot sem nézhetünk végig. No azért tegyünk egy próbát!
Kellemes kihalást mindenkinek, míg én elmerülök a Felhőatlasz rejtelmeiben. :D
Filmkritika várható.
Puszi: Vadóckaa
After: - 12:14, az egyik visszaszámláló lejárt, és hatalmas betűkkel hirdeti: Elmaradt a világvége. Az időképes humorzsákoknak jár egy pacsi a poénért :D
- 12:23, a végére ért a másik óra is. Ott a következő felirat díszeleg:
Magyarázkodjak, vagy ne? Mert szerintem rájöttetek: megint beteg vagyok :S
Lázzal és torokgyulladással nehezen tudok kimászni az ágyból.
Egész héten szobafogságban vagyok, még a mai matekversenyt is ki kellett hagynom. :/ No nem azért, mert büntetésben lennék, hanem azért, mert a doki szó szerint megtiltotta, hogy kitegyem a lábam a lakásból.
Azért betegség ide vagy oda, azért némi kötelezettségem így is akad. Például cikket írni a református újságnak. Egy óra alatt raktam össze egy minden témát érintő és kimerítő, minden kritériumnak megfelelő, mégis viszonylag rövid, egy oldalas cikket. Nagymamám és anyukám tetszését már elnyerte, el is küldtem,a többi nem rajtam múlik.
A további beszélgetések során megemlítettem az angolórát, még múlt hétről, és az ott történt megjegyzést. Ezek után viszont teljesen ledöbbentem, ugyanis fiatalabbik szülőm poénkodás nélkül tette fel a kérdést: És te nem akarsz újságíró lenni?
A gondom az egészben az, hogy már nem egyszer elmerengtem a kérdésem. Hisz írni szeretek, a környezetemben lévők szerint a tehetségem is megvan hozzá, hát akkor meg? Lehetnék elég jó oda? Bele tudnék szokni abba a közegbe, arról és úgy írni, annyit, ahogy azt megadják?
Szerintem egy próbát megérne - miért ne kezdhetném a suliújságnál? Tavaly már jelentkeztem rá, noha idén még semmi nem történt ez ügyben.
Ezt nem is tudom, miért írtam le. Egyszerűen szükségem volt rá. Vagy csak nem hittem el...
Tudom, most kimaradt egy hét,de szokásomhoz híven megint beteg lettem. Sajnálom, noha nem tehetek róla :/
De betegség ide vagy oda, ennyire azért nem kéne elhanyagolnom a blogot. Kapóra jött az ötlet, hogy ha már úgyis vagy egy előadásom pénteken a világvégéből, miért ne lehetne ez az új téma?
Kezdjünk is bele!
Mérhetetlenül régre visszanyúlik a jövendölés, és azon belül is a világ vége pontos dátumának a megjósolása. Ennek az oka egyszerű:
1, Az ember kíváncsi, és ez így van rendjén.
2. Az ember képes elhitetni saját magával, hogy megjósolhatja a megjósolhatatlant. Hogy ez rendjén van-e, nem tudom, de már az ókorban is próbálkoztak ilyesmikkel.
Számtalan sikeres, vagy kevésbé sikeres jós közül a legtöbben Nostradamus nevét ismerhetitek. A francia asztrológus számtalan jóslata látott már napvilágot, és sok közülük be is teljesedett. 99 ködös versszakban írt Magyarország jövőjéről Zrínyi fizetségéért. Egészen 1998-ig jósolt országunkról.
A világvégével kapcsolatban sem fogalmazott tisztábban, mint általában. 1999-től, a "nagy hetedik szám végétől, 2000-től egészen 3979-ig jövendöli életünk pusztulását.
És még egy kis érdekesség: közel sem minden jóslata vált valóra. Kitűnő példa erre a 2004-es orosz űrutazás. Szerinte az űrhajó felrobban a Holdra szállás közben, és a pilóta kivételével mindenki meghal. 2011-et írunk, amikor egy újabb csoport is felmegy a Holdra, akik szintén oroszok, és megmentik a szegény kapitányt 7 év magány után.
De semmilyen orosz asztronauta nem nézte hazavágyódva a Földet a Hold távlatáról 7 éven keresztül. Bocsi, Noszi, ez nem jött be!
Másik nagy bölcsője ennek az egész világvége-mániának a Maja naptár, s annak a véget érése. Az a bizonyos naptár időszámításunk előtt 3114 augusztus 11-én kezdődött, és 2012 december 21-én fog véget érni. Mint érzékelhető, ez egy hatalmas, emberi ésszel is nehezen felfogható időintervallum. Ez számunkra olyan lehet, mintha a tiszavirágok elkezdenék tanulmányozni a mi naptárunkat. Egy év számukra elképzelhetetlenül hosszú idő, mi pedig sorra pergetjük belőle a tízeket, húszakat.
És kicsit sem kell megijedni. Ez csak egy naptár, ami egyszer lejár, és újat kell kezdeni. Év vége felé, valljuk be, mi is egyre sűrűbben kacsingatunk a jövő évi naptárak felé.
És még számtalan és számtalan katasztrófa és bolygóegyüttállás, falról akasztott, vagy éppen kicsit sem józan észből származó ötlet kapott szárnyra az utóbbi időben. Sajnos sokan hisznek benne. Megnézném az arcukat, amikor eltelik december 21, 22, 23, 24, a karácsony, jön az új év, és minden megy tovább.
De félelemre semmi ok, hisz szinte minden évre jósolnak egyre hihetetlenebb és félelmetesebb, alapozottabbnak kinéző és hihetőbb történetet, melynek köszönhetően újra emberek millióit hozzák rettegésbe.
Én úgy vagyok vele, hogy mindenki higgyen, amit akar, aztán majd december végén elszámolunk mindezekkel.
A pénteki előadásomon hangulatoldóként szerepelt ez a videó. Szerintem 100%-os sikere volt. :)
Ajánlom figyelmetekbe ezt a weboldalt: http://2012.freebase.hu/ illetve az idokep.hu visszaszámlálóját.
Ti mit gondoltok, mit vártok a decembertől?
És ki hogy ünnepli? Ez a fenti kérdés megválaszolásával nyit újabb kasztokat, ami szerintem pont annyira neveltetés és környezet, mint korosztályfüggő. Akik a vallási irányzatokat tartják szem előtt, azok bizonyára a bibliát lapozgatva, akik a régen, ritkán látott családtagjaikat, barátaikat lepik meg, azok együtt, éves történetek mesélésével töltik ezt a pár napot. Kevesek, de vannak, akiknek ezek csak decemberi üres, egyszerű napok.
