It was a secret

Ismeritek azt az érzést, amikor egy hosszú, féltve őrzött titkotokra fény derül? Amikor egyetlen kiejtett szó miatt hirtelen mindenkit érdekelsz? Amikor nem is önszántadból tudódik ki? Amikor csak tehetetlenül nézed, ahogy minden két évnyi óvatosságod percek alatt lavina módjára omlik össze?
Én sem ismertem. Egészen tegnapig.

Egy ilyen dolgot nem mondasz el akárkinek, de ha mégis, bizonyára ők mind feltétlen bizalmadat élvezik. Éppen ezért jól meg kell válogatnod titkod őrzőit. A nagy elővigyázatosság ellenére mégis megesik, hogy hiba csúszik a gépezetbe. Mert előbb utóbb - két év távlatában - valaki úgyis elszólja magát. Akarva akaratlanul egy hosszú láncnak szakadt most vége.

Eleinte egy-egy kérdést kaptam a blogomra vonatkozóan, s mivel elegem volt a nyomasztó titkolózásból, nem tagadtam. De a blog címét eszem ágában sem volt elárulni - egyenlőre. A tartalma nem volt különösen nagy rejtély. Ők kérdeztek róla, én válaszoltam. Akár bizalmasabb dolgokat is. Hisz érdekelte őket. Nem tudtam, milyen szándékkal, de őszintén érdekelte őket a történetem, akárcsak a blog neve.

Mivel immár két oldal mozog a kezeim alatt, azt hittem, ha ezt a címet adom meg - a kezdetlegessége miatt - hamar leszállnak a témáról, s elfelejtik mindezt. Hihetetlenül naiv voltam. Hisz a történetről kérdeztek, s én arról válaszoltam. A szerepekről, rokonokról, a cselekményről. Mégis hogy intézhettem volna el mindezt egy apró blogkezdeménnyel?

Majd utolsó órán eljött az a pillanat, hogy hajlandó lettem volna egy blogomat megadni nekik - mindenkinek. EGYET. Ezt. Ám barátnőm sikeresen félreértelmezte a dolgokat. Elsődleges bétám, legfőbb bizalmasom, legjobb barátnőm és nem mellesleg Charlotte így az egész nyelvi csoport füle hallatára adta meg a Valóra Vált Álmok blogspotját az érdeklődőknek. S velük együtt mind a fennmaradó 10 embernek. Persze így mindent összevetve majd' az egész osztály kedvére olvashatja a történetemet, az osztályfőnöktől nem különben.
Ezek után nem is volt meglepő, hogy csak a tegnapi napon hirtelen a négyszeresére nőtt az átlagos napi megjelenítések száma...

És most jön a poén: eddig csupa pozitív visszajelzést kaptam. A legmeglepőbb fordulat az egész két napban. Azoktól is, akiktől nem reméltem. Vagy akiktől épp az ellenkezőjét vártam. Az biztos, hogy óriási löketet kaptam mindehhez. Életem legnagyobb ijedelméből a legkellemesebb csalódás bontakozott ki. Bár minden ilyen csodálatosan végződne az életben...

Ha ez egy álom, nem akarok felébredni...

About my life

Sziasztok!

Nos, ez a blog nagyon nem olyan irányba fordult, mint amilyennek eleinte elterveztem. Igazából a bejegyzés címe is lehetett volna a Blog címe, de most már mindegy.
De ez a bejegyzés olyan lesz - majdnem. Bepillantást nyerhettek a mindennapi történésekbe, noha kicsikét másképp. De majd úgyis meglátjátok, mire gondolok.
Elég a süket dumából, lássuk, hogy telt a mai napom...

Szemem résnyire nyílt a szoba sötétjébe. A világító piros számjegyek takarásából hajnali idő sejlett. 3:59 Az lehetetlen. Későn feküdtem le, elnyomott a színház hangulata, kizárt, hogy ilyenkor keljek. Fejemre takarót húzva fordultam vissza a fal felé. Hisz az idő nyilván egy órával több, mint én azt képzelem, és egy percen belül megszólal az első ébresztő idegesítő moraja. Szemhéjamat erőltetve lehunytam, s vártam. De nem történt semmi. A mellettem heverő fehér készülék mozdulatlan maradt, kijelzője fekete.
kelletlenül néztem a szoba másik felébe. 4:12 Nem, nem tévedtem, az idő először is annyi volt, amennyinek láttam. Visszaburkolóztam a sötét álmok mögé, még nem egész háromnegyed órára.
5:00, az első riasztás a telefonom szerint. Reflex mozdítja ujjam az "elutasít" felé, majd álmos tekintettel felülök. Ölembe veszem a már odakészített angol könyveket, és szememet dörzsölgetve lapozok a 4. fejezet szójegyzékéhez, míg a másikat a nyelvtani összegzőnél csapom fel. Két óra és hat tanóra válasz el a témazárótól, és a két lecke anyagának 70%-ánál beteg voltam. Muszáj minden lehetőséget megragadnom, hisz, ugyan még messze van, de a nyelvvizsga így is egyre közeledik.

6:24, amikor már minden füzetet átlapoztam, angolt bemagoltam, több kevesebb sikerrel minden bememorizáltam. Gyors ruhaválasztás, rendrakás, bár ilyenkor nem jut rájuk sok idő. 7:01-re készülök el, 9 perc múlva már a buszmegállóban fagyoskodom. Néhány perc zötykölődés, és fél nyolc előtt beérek a suliba. Harmadik vagyok, már megszoktam. Mindig korán érkezek, sosem tudom, miért. Hisz szinte 10 percenként indul busz tőlünk, nem kell nekem mindig a negyedessel eljönni... de hiába. Majd' 7 éve azzal a busszal járok...
Majd egy hirtelen felismerés, hogy szerepet vállaltam a kultúra napi rádióműsorban. Két verset kaptam, és tegnap utolsó óra óta elő sem vettem őket. Szerencsémre tényleg nem, így a kis füzetem rejtekében megtalálom a két lapocskát.
Eligazítás 7:41-kor, élő műsor 8:04. Kicsit sok a pontos időpont, noha alig kezdődött el a nap...
Így megúsztuk a felelést irodalomból, bónusz ötössel. Most miért ne?

"Kedvenc tantárgyam", a kémia, most sem okozott csalódást. Valami Standard állapotos számolást veszünk tömegszázalékkal, viszonyított sűrűséggel és moláris térfogattal. Nem érted? Én sem :) Már eleinte sem tetszett a tanárnál az a sok lap, hisz egy hete kaptunk gyakorlófeladatokat. De az osztály fele szólt, hogy nem érti. Alig 3 perce. És a legtöbben komolyan is gondolták, nem csak a házi alól akartak kibújni... De persze, hogy röpdolgozat volt, A B C D csoporttal. A(z egyik) párhuzamos osztály 6 változatot kap, bár nem értem, mire jó az. 4 nem elég? Akármennyire is a szívem csücske ez a tantárgy, hülye nem vagyok, tehát jóval jobban sikerült, mint eleinte reméltem. Nem, nem a kettesről beszélek :D
Ez volt a negyedik órám.

Majd egy ének, amit szintén imádunk. Ott a tanár a fenomenális. Tibi néniről majd máskor.
És elérkezett a rettegett hatodik óra, angol témazáró. Készültem, ahogy tudtam. Mégis, ez már kicsit sem kezdő szint. 3 évig tanultam általánosban dedósokat megszégyenítő módon színezőkből színes cukorkákért, és ez a hetedik évem normál, intenzív nyelvtanulás szempontjából. Minderre két korona fog felkerülni. Egyik a nyáron, másik majd a sikeres vizsga után. Ám ez egy másik mese,

Heti kétszer van hat óránk, ám ez luxus, így a mai hetedik órában a diáknapra próbálunk. Táncot. Őszintén mondva, rosszabb volt, mint két évig a normális táncoktatás. Mivel telt 45 perc? Szórakoztak egy sort a digitáblával, majd a videó első 20 másodpercének mintájára megpróbáltuk összerakni a koreográfiát. Rájöttetek? Sikertelenül.

S most itthon roskadok a számítógép előtt. Fekete pulcsim ujja bosszantóan csúszik előre, ahogyan gépelek. Annyira, de annyira akartam idézni egy kicsikét az angol könyvemből, megmutatni, mivel szenvedtem annyit. De a dolgozat előtti utolsó percekben még átolvastam az anyagot, és nem bent hagytam a padban? Persze ez is csak fél órás keresés után esett le.

17:05 és elkészült egy érdekes bejegyzés, amin még bőven van mit javítani. Korai visszhang várható:)

Puszi: Vadóckaa

Könyvkritika - Tizenhárom okom volt...

Jay Asher könyve semmilyen szempontból sem mindennapi. Hogy kiről szól? Nos, itt van nekünk két fiatal: Hannah Baker és Clay Jensen. Kettejük közt csupán egyetlen mérvadó különbség van. Hannah halott. 

Történetünk kezdetén előrevetíti nekünk azt az időt, ahol már Clay nem rejtőzhet a tudatlanság tárt szárnyai alá. Végighallgatta a kazettákat, és elküldte őket a következőnek. Kávétól keserű szájízzel lép be a terembe, ahol Hannah üres padja várja.
Majd a prológust követve elkezdődik mag a cselekmény, és a fiúval együtt izgulhatjuk át a kazetták minden egyes másodpercét. Te mit tennél, ha egy kazettákkal teli cipősdoboz várna, mikor hazaérsz? Berakod a lejátszóba és egy ember hangját hallod. Egy halott emberét. Az egyetlen emberét akit igazán szerettél...

A lány az elején elmondja, mi a terve a kazettákkal. Elmondja, miért vetett véget az életének, a kazetták pedig kézről-kézre, házról-házra járják be az érintetteket, mindnek felfedve az igazságot. Tizenhárom ember pörgeti végig a négy kazettát, majd az utolsó, a "szerencsés tizenhármas" a pokolba viszi magával. Kissé csalódást okozott, hogy Clay postai akciójával kezdődött minden. Így az elején kizárhatjuk, hogy ő lenne az utolsó.

A párhuzamos narrációnak köszönhetően egyszerre hallhatjuk Hannah szavait, és Clay gondolatait, valamint néha az egyéb történéseket párbeszédeket is. Főhősünk előveszi a térképet, amit pár hete kapott, és lépésről lépésre követi az utat, amit a lány történeteiben hall. Akarva-akaratlanul eljut azokra a csillagozott helyekre, amik meghatározó szerepet kaptak Hannah életében.

Miközben egyre hihetetlenebb, és néhol már erkölcstelenebb dolgok kerülnek napvilágra, Clay lelki világa egyre ingatagabb. A barátjától szerzett walkmannel járja a csillagozott helyeket, és lelkiismeretét teszi próbára, amíg megpróbál rájönni, mi köze van neki a történethez. Amint az első négy kazetta lejár, túl 8 emberen, szülői segítség hoz utánpótlást az "iskolai feladathoz". Majd a lejátszó tulajdonosa tűnik fel újra. Felkészíti a fiút, már amennyire lehet. 5 kazetta be, A oldal, Play. Clay, te vagy a kilencedik.

Ha emlékeim nem csalnak, itt sírt először a fiú. Mert ő nem azért került fel s listára, mint mások. Ő nem megalázta a lányt, nem is használta ki, még csak a listára sem írta fel a gólyák "dögös & ciki" szavazásán. Hát akkor? Azon a bulin, amikor Hannah eldöntötte, mit tesz, a két fiatal végre közelebb került egymáshoz(rosszra ne gondolj, kicsit sem 18+os könyv). És minden jól is ment, amíg a lány el nem lökte Clayt. Elküldte, és ő egyedül maradt. Lecsúszott az ágy mellé. Sírt. Mert mit tehet az ember, ha fáj a csók? Ha emlékek törnek fel belőled a legelső csókodról, s arról, hogy mivé lett az az ember. Ha a gyötrelem emészt, és a szekrénybe rejtőzöl. Ahol halkan, könnyezve, a kabátokba temetkezve nézed végig, ahogy a szegény, tehetetlen részeg lányt megerőszakolják...

És innen már csak lejjebb volt. A maradék két kazettán már pontosan tudta, mi lesz a vége.
Akkor is, amikor elment a tanácsadóhoz, zsebében a diktafonnal. Ő azt tanácsolta, lépjen tovább. A tizenharmadik ember, az utolsó, aki megállíthatta volna, továbblépést javasolt. Felejtést. S Hannah így tett.

Utólag visszatekintve nem is biztos, hogy emlékszel, mit mondtál utoljára azoknak az embereknek, akik fontosak neked. Mi van, ha többet nem beszélsz velük? Ha tényleg az volt az utolsó dolog, amit mondtál neki?... Amit ő mondott neked? Fogsz rá emlékezni, ha hirtelen elveszíted?
És ha egy tett fáj, ha az árulás hátba döf, te csak halkan szenvedsz. Nem szólsz, nem ellenkezel. Csak hagyod, hagy tegye, Hagy ringassa magát hamis képzelgésekbe, hagy élje a saját kis hazug világát, melynek most már te is tagja vagy.

S a momentum, amit sokat említett a kazettákon, a temetés, ahova a "vajon hányan jönnek?" kérdés bizonyult égetőnek Hannah számára, a színfalak mögött zajlik. A szülei visszavitték őt... A néhai új lány ismerős földben pihen, távol azoktól, kik nem hagytak neki helyet az élők között.

Asher nyelvezete újszerű és magával ragadó. Szerintem egy kicsit rám is hatással volt. Leírásai pontosak, de kicsit sem sablonszerűek, hagynak helyet a képzelőerőnek.Imádtam!

Mint minden akármire való bestsellert, természetesen ezt is vászonra szánják... 2013-ban debütál az államokban, reméljük, majd hozzánk is elér valamikor. Az előzetes kisfilm talán áthatóbban foglalja össze Hannah érzéseit, mint én tettem. Clay reakció tetszik nagyon. Amikor felrakja fülhallgatót, és meghallja a lány hangját.

/angol/

Rövid könyv, nagyszerű tagolással. Csak ajánlani tudom, ha van egy szabad hétvégéd. Mert hidd el, erre annyi is elég.

Youtube-on megtalálhatjátok a kazettákat. Igen! Mert voltak a filmkészítők (?) olyanok, hogy felvették a szöveget magnókazettákra, és körömlakkal számozták be őket - csak az élethű hatás kedvéért. Így hát angoltudás elő, és ha nincs kedved 251 oldalt olvasni, pörgesd végig a neten, mit üzen a világnak Hannah Baker!

Puszi: Vadóckaa

Filmkritika - Felhőatlasz

"Cloud Atlas"

A furcsa cím meglepő mondanivalót hordoz. A misztikus, mégis kézzel fogható történet különböző országok különböző kultúrájú embereit ejtette rabul. Mégis miért?

De előbb: 

Az amerikai-német fantasy nagy terjedelmének hátulütője, hogy az ember hajlamos egy 164 perces filmet megunni. David Mitchell történetével még sincs így az ember.

De hiába a három rendező, a rengeteg utó munka, a Felhőatlasz 2012 egyik legmegosztóbb filmje.

A történet maga nem meghatározható. Egyszerre pereg a filmvásznon hat gondolatmenet, külön helyen és időben, külön korban és helyszínen. Nem meglepő, hogy néhány színész több karaktert is megformáz utazásunk során. Így lesz Valleysman Zachry, és Dr. Henry Goose egyaránt Tom Hanks, vagy így bújik Halle Berry Luisa Rey és Meronym bőrébe.

Sajnos a sok szálon futó, kusza történet több meglepetést is okoz számunkra. Ugyanis nem egyszerre forgatták a részleteket, ráadásul nem is ugyanazzal a rendezővel. Tykwer és a Wachowski-testvérek keze alatt született meg mindez, amit a vágással végül egybe forrasztottak.

 De valami mégis eggyé teszi a őket. Egy-egy apró mozzanat, ismétlődő gondolatsík tartja egyben e hat külön alkotást, de a szemfülesek számára egy üstökös alakú anyajegy lehet a legmeghatározóbb támpont.

 A különböző történetek hangvételükben is eltérnek. Van köztük romantikus, misztikus, bosszúszomjas. 

A legbizarrabb szál talán a 2144-ben, Koreában játszódó. Ahol rögtön a pincérnők sablonos kinézetével és viselkedésével sokkolnak minket. Ez egy visszaemlékezős rész, ahol Sonmi 451 avat be minket életébe. Elmeséli egyhangú napjait, és egy évenként egyszeri ünnepséget is említ. Egyetlen színes pontot a szürke hétköznapokban. Majd napfényre kerülnek kevésbé erkölcsös dolgok is, minek hatására Sonmi csatlakozik a lázadók egy kis csapatához, melynek egy veszélyesebb kaland után a vezetőjévé válik. Az interjú végén előkerül a fájdalmas igazság, hogy egyetlen eledelük a már leszolgált pincérnők voltak, és hogy a 12 év robot, és a nyakörv levétele után nem a felszabadulás, hanem a halál és a bedolgozás várja őket. A lány nyakán, a fém karika alól előbukkan egy üstökös alakú anyajegy. Hoppá! A film végén Sonmit kivégzik.

Mint már említettem, feltűnnek a műben bizonyos jelképek. Ezek mind-mind kulcsfontosságúak, akár csak a már sokat koptatott anyajegy, a zeneszerző szerelmesünk által komponált Felhőatlasz sextett, vagy az a rövid monológ, mely már szinte magyarázva zárja le a filmet.

"Félelem, hit, szeretet - jelenségek, amelyek meghatározzák életünk folyását. Ezek az erők jóval születésünk előtt elkezdődnek és folytatódnak azután is, hogy elmúltunk. Az életünk nem a sajátunk. Másokhoz vagyunk kötve, múltban és jelenben. És minden bűnös tettünkkel, és minden jó cselekedetünkkel a jövőnket írjuk."

Mindent összevetve misztikus, elgondolkodtató film, és igazi csemege lehet annak, aki fogékony az ilyesmire. Csak ajánlani tudom ;)

2013

Sziasztok!

Tudom, elkéstem. Remélem, azért nincs harag, ha most kívánok nektek

BOLDOG ÚJ ÉVET,

ugyanis készültem egy kis kárpótlással is: perceken belül fel fog kerülni a Valóra Vált Álmok következő része!

És köszönöm szépen azt a rengeteg támogatást, amit tőletek kaptam. Remélem, idén is velem tartotok majd, számíthatok rátok!

Nem is szaporítom tovább a szót, kellemes olvasást mindenkinek! ^^